2010. július 15., csütörtök

4. fejezet A bánat

Sziasztok! Meghoztam a fejezetet! De itt sem lehetne ülnöm. 6:38 van. Anya még alszik meg a hugom is. Apám előbb ment el, szóval senki sem tudja, hogy izz ülök. Egy hét múlva hoztam volna (köv hét szerdán) a következő fejezetet. De értetek most fellopóztam. Anyuval kicsit(NAGYON) összekaptam.. ezért nincs gép se barát se semmi. Jó olvasást!
Sajnos nincs lebétázva :S Napok óta nem érem el, elvileg hétfőn kellett volna hazajönnie de nincs fenn. Bocsi Izabella.

4. fejezet Bánat

(Edward szemszöge)

Rossz ötlet volt Bellát elhagyni. Hiányzik. Ha lecsukom a szemem az ő arca jelenik meg előttem. Azok a mély csodálatos barna szemei. Akárhányszor belenéztem elsüllyedtem benne. Az ajkai oly lágyak és kellemesek voltak. Még mindig érzem az ajka puhaságát és mámorító ízét. De nem lehet velem. Elhagytam, és még mindig Floridában van. Már több mint 3 hete. Alice azt mondta, hogy 2 hétre megy, de tévedt, ami nagy ritkaság. Alice nem lát semmit, hogy mikor jön vissza. Lehet, hogy soha. Alice és Carlise arca olyan gyötört olykor, de precízen takarják a gondolataikat. Alice folyton a Ron-Hiányzol - t énekli, amit már nagyon unok. A könyökömön jön ki a dal szövege már.
- Alice! Valami mást énekelj, mert megőrülök. Vagy mond el , amit titkolsz előlem. – kiáltottam le neki a földszintre.
- Nem titkolok semmit. – Adta az ártatlant. Na persze. Ha ő nem titkol semmit akkor én meg nem vagyok vámpír.
Ma nem mentünk iskolába, süt a nap. Mondjuk, örülök, hogy nem kell menni, mert szétunnám a fejem. Én többet tudok a tanárnál, de itthon lenni sem jobb, egész nap hallgathatom Alice éneklését. De egy kicsit átírta a szöveget:

„Vérrel írott sorok, álmatlan éjszakák
Elfáradt szempárba fojtott kegyes hazugság
Még bírom.. Már nem bírom nélküled
Hogy a távolság hasít rést a szívemen, minden szavad intelem
Minden ölelésed a cseresznyefák virágáról
Egy-egy leszállt pillangóként mutat rá a hibáimra
Mutat rá a lelkemre, mi nélküled védtelen
Bárdként karol át a félelem, karolj át és félj velem
400 km sínpár rohan el a szemem előtt
Ilyen vagyok könyörgöm, hogy fogadj el
Hogy szeress amíg tudsz, de ha már nem akkor ne titkold
Egyedül a világ csak egy megfakított színfolt
Egy színház minek színpadját vörös függöny fedi el
Egy szellem vagyok, ki az angyalért nyúl de nem éri el
Én feladok mindent csak vigyázhassak rád
Féltelek, mert szeretlek, mint egy jó barát, ne hibáztass csak lásd,
Hogy a földbe taposott, közös léptek egy új világba visznek
Mik csak együtt szépek és közös képek negatívján
Ott ölellek hajnalig, és ha eljössz álmomban
Akkor könyörgöm hogy maradj itt...
Átnyúlok a tükrön a te világod oldalára
Nem vágyom másra csak a kis angyalom oltalmára
Beteljesíteni a nekünk írott holnapot
Mert a régi énem nélküled az árnyékom szobra volt
Átnyúlok a tükrön a te világod oldalára
Nem vágyom másra csak a kis angyalom oltalmára
Beteljesíteni a nekünk írott holnapot
Mert a régi énem nélküled az árnyékom szobra volt
Az ablakomon át megfigyelt égbolt megérint
Elmondom neked mikrofon, ő az ki kiegészít
Az elveszett felem, ő róla álmodtam
Őszintén bánom, mert volt, hogy megbántottam
Kérlek adj tanácsot, igaz barátom
Mert csakis ő lehet az kiben ezt a vigaszt találjuk
Az örök nyugalmat, tudattalan délelőtt
Emlékszem hogy öleltél szombaton éjfél előtt
A hátamra égett az ölelésed
Mellkasomra arcod, bársonyos simításod
És a nevetésed füleimbe csalta a szirének énekét
Vigyázok álmodra éjjelek éjjelén
Hunyd be a szemed drágám, álmodj meg egy holnapot
Én megvalósítom neked ígérem
Nekünk elhozom a legfényesebb csillagot,
Hogy őrizze míg álmodsz
És ha meghalunk majd egyszer, egymás karjaiba lángolunkÉs égünk el..
Szemeid pillantása söpri el a fájdalmat
Hogy mi lesz holnap, csakis mi döntjük el
Égünk el, szemeid pillantása söpri el a fájdalmat
Hogy mi lesz holnap, csakis mi döntjük el...
Átnyúlok a tükrön a te világod oldalára
Nem vágyom másra csak a kis angyalom oltalmára
Beteljesíteni a nekünk írott holnapot
Mert a régi énem nélküled az árnyékom szobra volt
Átnyúlok a tükrön a te világod oldalára
Nem vágyom másra csak a kis angyalom oltalmára
Beteljesíteni a nekünk írott holnapot
Mert a régi énem nélküled az árnyékom szobra volt
Átnyúlok a tükrön a te világod oldalára
Nem vágyom másra csak a kis angyalom oltalmára
Beteljesíteni a nekünk írott holnapot
Mert a régi énem nélküled az árnyékom szobra volt.”

Szépen lebattyogtam a lépcsőn emberi tempóban. Nagy meglepetésemre mindenki itthon volt.
- Carlise, Esmee, ti, hogy, hogy itthon? – kérdeztem.
- Süt a nap – válaszolták egyszerre. Tényleg.
Végignéztem az egész családon és Alice-n és Carlsle-n állapodott meg a tekintetem.
- Kettőtök – böktem Carlisle-ra és Alice-ra. – Nagyon gyanúsak vagytok nekem. Alice, Carlisle, mit nem tudunk? – faggattam őket. Már nem bírtam tovább.
- Mit titkolnának előled? Hisz gondolatolvasó vagy az ég szerelmére! – hitetlenkedett Rose.
- Rendben, elmondjuk fiam, de ne borulj ki – kért meg aggódva Carlisle.
Nagyon rosszat sejtek! Carlisle aggódik? Mondják már!
- De akkor nem mész sehova Edward! Ígérd meg! Most! – mondta idegesen Alice.
- Ígérem, csak mondjátok már! – vágtam rá gondolkozás nélkül.
- Szóval… - kezdett bele idegesen Carlisle. Pedig nem szokott az lenni, itt valami nagy baj van vagy készülődik... – 8 napja lezuhant egy repülő.
- Igen. Tudok róla. És? Mondta Elezar – Mi köze a repülőnek ehhez a beszélgetéshez?
- Háát….. rajta volt Bella – nyögte ki Alice. Rögtön ki is ült az arcára a bánat, sajnálat és a nagymértékű gyötrelem. Ez Jasperre is ráment.
- MI? – ordítottam fel és összerogytam. A tenyerembe hajtottam a fejem és hangtalanul zokogni kezdtem. Még nem éreztem ekkora fájdalmat életem során. Fájt, nagyon fájt! Ilyenkor sajnáltam Jaspert. Ő mindenki érzését érzi. De Bella meghalt? Az én Bellám?
- Meghalt? – kérdeztem suttogva.
- Nincs egy túlélő sem – hajtotta le a fejét Carlisle. Nem élet az életem Bella nélkül. Már azóta nem élek, amióta elhagytam.
- Miért? Miért az a gép? Miért ült rajta? Mi értelme az életemnek nélküle? – fakadtam ki.
- Edward, megígérted, hogy nem mész sehova! –kiabált rám Alice.
Jasper nyugalomhullámot küldött mindenkire, de rám nem volt hatással. Ezt a fájdalmat és ürességet lehetetlen elmulasztani.
- Nem tudják miért zuhant le a gép. Semmi nyom, a víz mindent elmosott – mondta Carlisle.
Ezek után senki sem szólalt meg. Én felvonultam a szobámba és csak ültem és néztem ki a fejemből. Alice néha –néha bejött, leült mellém és a fejét a vállamra hajtotta. Ő volt a utánam a legletörtebb. Bella volt az egyetlen barátnője. De meghalt. És az én egyetlen szerelmem. Ő nem tudhatta, hogy szeretem, egész végig hazugságban élt, mióta elhagytam. Mostanáig. Mert meghalt. Dühös voltam. De magamra voltam a legdühösebb. Én szúrtam el mindent. Voltak hibáim. Rengeteg hibám. Az első az, hogy vámpír lettem. A másik az, hogy megismertem Bellát. És még sorolhatnám. De a legeslegnagyobb hiba életem során, hogy beleszerettem Bellába. Nem bánom, de hiba volt. Ha nem ismert volna meg, még mindig élne. Drága Bellám, én egyetlen két ballábas, ügyetlen, okos, gyönyörű, szeretetreméltó Bellám. Hiányzol Bella.
Napokat ülhettem mozdulatlanul a szobámban az ablaknál. Néha mozdultam csak ki, és akkor is Alice rángatott el vadászni. De ahogy néztem ő sem volt sokat vadászni, se vásárolni. Ha Rose elhívta, általában azt mondta, hogy most nincs kedve. Ez nagyon furcsa volt Alice-től. Mindenki elfoglalta magát, Esmee szinte mindig az árvaházban volt, Carlisle a munkájába temetkezett, Emmett sohasem mondott poénokat. Mégiscsak a húgának tekintette Bellát. Jaspert mindennap eltűnt több órára. El tudom képzelni milyen lehet most neki. Csak Rose maradt a régi. Ő sohasem változik, mindig hiú marad, amilyen mindig is volt.

7 megjegyzés:

(:ClaryHerondale:) írta...

Első komi!XD Nagyon jó lett, csak hát szomorú! Sajnálom Edwardot! :( Siess a frissel!
Puszi : Friday

Karamella írta...

WWWááá..Szimi jó h fellógtál és a fejezet is tök jó de csak óvatosan nehogy meghosszabbítsák a büntit!!Pusz

rita írta...

nagyon jó lett
és alig várom a
kövi fejit

Isabella írta...

Szia kedvesem,megjöttem=)
Igen sajnálom,hétfőn kellett volna haza jönnöm de anya úgy döntött ma-szombaton-maradunk még...Sorry:(
Imádtam a fejit;)
Puszi

Atta írta...

Szia!
Nagyon jó lett ez a fejezet is.
Remélem hamar hozod a frisst.
Puszi:
Atta

VattaCukor írta...

Sziasztok! köszönöm! Hát igen szomorú.. De higgyetek nekem minden jóra alakul..

demon írta...

szia ed megérdemli atudatott hogy ő ahibás puszy