2010. július 11., vasárnap

3. fejezet


Sziasztok! Itt a fejezet! Kicsit későn, de tényleg egy kicsit. Remélem tecceni fog nektek! Kérlek benneteket írjátok le a véleményeiteket! Jó olvasást! ;)

3. fejezet A képességek

Elezar odajött hozzám és méregetni kezdett. Pár percig állt előttem. Vártam.
- Nagy ereje van… -szólalt meg. - Érzem, hogy van egy mentális pajzs az elméje körül és talán egy fizikai is. De még van itt valami, amit nem tudok azonosítani. Ennyit tudok mondani Aro.
- Köszönöm fivérem. Marie szeretném tesztelni a képességed. Kíváncsi lennék mire és mennyire képes a pajzsod.
- Rendben. –úgysem tehetnék mást.- Tettem, amit mondott, de nem sikerült előhoznom semmit. Próbálkoztam ellökni magamtól, de nem sikerült. Sokszor próbáltam, de csak egy kicsit sikerült. Éreztem, hogy eltávolodik egy rugalmas anyag az elmém körül. Furcsa érzés volt, tudtam, hogy valami eltávolodott tőlem és a testem körül van. Egész nap próbálkoztam, de nem mentem sokra vele, bárhogyan is próbáltam. 'Valahogy elő kell hoznom magamból'.

Ezen kívül még Félix és Demetri tanítottak harcolni és védekezni. Gyorsan tanultam, amit a vámpír memóriának is köszönhetek, ezért Aro-nak kezdtem a kedvencévé válni, aminek nem nagyon örültem. Nem vagyok egy bábu, amit össze vissza lehet mozgatni! Jane maradhat Aro kedvence, mert ő szeret a középpontban lenni, de én nem.
Elezarékat is nagyon megkedveltem, olyan mintha a második szüleim lennének. Sok időt töltöttem velük, meséltek magukról, és hogy mit terveznek a közel jövőben.
Néha Alec-el eltűntünk egy kis időre, maximum 1 órára. Beszélgettünk a régi életemről, és ő is mondott pár dolgot magáról. Alec nem volt valami bő beszédű, másra vágyott, a szex-re. Alec minden adandó alkalommal akarta, de én mindig időben leállítottam azzal a kifogással, hogy ne most, vagy majd máskor. Nem. Egyszerűen elég volt nekem az az egy alkalom. Nem tudom, hogy akkor mi ütött belém. De az nem én voltam. Nem az a Bella, akit ismerek. Marie volt, aki vad, sokat akaró. Nem hagyhatom, hogy Marie uralkodjon rajtam. De ez az egész Alec-es ügy, hogy mindig eltűnünk, Jane-nak kezdett feltűnni. Én mindig tereltem a témát, de ezt nem lehet sokáig eljátszani.
 Már egy hete próbáljuk a pajzsom kitolását, de nem sikerült. Demetri már unta ezt és Aro már kezdte feladni. De én nem. Aro-t megkértem, hogy valaki más álljon Demetri helyére, mivel ő már türelmetlen volt és  nem egyszer tapasztalta már meg Jane képességét. Ezért sajnáltam őt. De én nem adom fel, mert tudom, hogy sikerülni fog, egyszer. Aro beleegyezett, ezért Félix-et állította Demetri helyére és Jane őt is kínozta. Félix néha felszisszent és ez nem tetszett. Már szinte nekem is fájdalmaim voltak a gyengeségeim miatt. Nem hagyhatom, hogy a barátaimat kitegyem ilyen fájdalmaknak. Mindent bele kell adnom! Sikerülnie kell! Gyerünk Bella! Most vagy soha! -És sikerült. Jane Félixre fókuszált, de ő semmi jelét nem adta fájdalmának és nem sikerül megkínoznia.
- SIKERÜLT! - kiáltottam fel.
- Ügyes vagy! –  megcsókolt Alec, Jane szeme láttára. Én gyorsan kapcsoltam és eltoltam magamtól Alecet. Nem tudom, hogy ezt hogy gondolhatta...
- Ti köztetek van valami? – hüledezett Félix.
- Tudtam én, hogy van köztetek valami!- mondta nevetve Jane.
- De ne mondjátok el senkinek! - kértem meg őket.
- Megígérem! – mondták egyszerre, de Jane közben tapsikolt.
Ekkor láttam, hogy Aro-ék jönnek felénk.
- Marie, sikerült kiterjesztened? – kérdezte boldogan.
- Igen, de éreztem valami mást is, nem tudom mit, de többet érzek, mint a pajzs. – mondtam.
- Pontosan mit érzel? – kérdezte Aro.
- A pajzson kívül valami mást is...
- Tudod használni?
- Nem tudom, hogy tudom e. De megpróbálom.
Rákoncentráltam Demetrire. Nem történt semmi. De akkor is itt van ez a furcsa érzés. Valami, de nem tudom mi. Lehet hogy hallucináltam. De akkor is érzek valamit! Egyszer talán majd rájövök. Remélem.
- Semmi. – mondtam.
- Rendben. Hány emberre tudod kiterjeszteni a pajzsod? Akarom mondani vámpírra -kíváncsiskodott Aro.
- Nem tudom, eddig csak Félix van a pajzsom alatt, de megpróbálom tovább terjeszteni.
Koncentráltam. Éreztem, hogy egyre többen vannak a pajzsom alatt, és egyre több furcsa érzést tapasztaltam. Ezért kicsit meg is inogott a pajzsom, de hamar helyrehoztam. Már a körülöttem lévőket mind alá vontam, de még tovább tudtam terjeszteni. Ahogy ráéreztem a dologra, egyre nagyobb távolságot vontam a pajzsom alá: 20 m, 25 m, 30 m, 35 m, 40 m, 45 m, 50 m, 55 m, 60 m, … és már az egész város a pajzsom alatt volt.
- Már az egész város a pajzsom alatt van! – mondtam.
- Ez csodálatos! – örvendezett Aro. – A fizikai pajzs hogy megy?
- Azt még nem próbáltam, eddig ezt gyakoroltam.
- Rendben. Ez nagyszerű! - örvendezett Aro.- De menjünk, mert hozzák a vacsorát! – csapta össze a tenyerét Aro.
- Akkor mennyünk be. – ajánlotta Caius.
Befutottunk a trónterembe és vártuk, hogy Heidi hozza a turistákat. Mindenki választott 1-2 embert és elfogyasztotta. Nekem egy is elég volt, sőt még soknak is éreztem. Jól esett a vér,  mivel kifárasztott az egész heti gyakorlás a pajzsommal, de valahogy másra vágytam. Mivel "jól laktam" gyújtottam tüzet a trónterem közepén, hogy elégessük a holttesteket. Megvártuk, míg elégnek a tetemek, és összeszedtük a hamut. Ezután mindenki ment a dolgára, én odamentem Aro-hoz.
- Aro, meg szeretném nézni a szüleimet, hogy hogy vannak. Nem mennék a közelükbe, csak távolról figyelném meg őket. - mondtam Aro-nak.
- Marie, megengedem, hogy meglátogasd őket, de még nem most. Majd szólok.
- Köszönöm, Aro – hajoltam meg.
Kimentem a trónteremből és bementem az új szobámba. Még úgysem volt alkalmam körbenéznem. Egy egyszerű ki szoba volt. Középen egy kanapé volt, fekete leopárd mintákkal. A párnája egyszerű fekete selyem volt. A szoba színe fehér, mint minden szobában. Volt két éjjeliszekrény, az egyiken egy éjjeli lámpa volt, a másik üresen állt. Volt a jobb oldali falon egy ajtó, gondolom a fürdő. Az ajtóval szembe volt egy gardrób, a gardrób mellett volt egy ablak, ami a városra nézett. Kiléptem az erkélyre, amikor hirtelen két kéz húzott magához. Alec volt az. Átkarolta a derekam és belecsókolt a nyakamba. Kirázott a libabőr, de a rossz értelemben. Alec az ágy felé tolt, tudom mit akart. 'Nem akarok lefeküdni vele!' Már az ágynál jártunk, amikor Alec eltűnt mellőlem. Nekicsapódott a falnak, ami hangos robajjal ki is dőlt onnan.
- Mi a büdös franc volt ez? – kérdezte, miközben tápászkodott fel a romokból.
- A fizikai pajzsom... – mondtam neki csodálkozva és felkacagtam halkan. Halk lépteket hallottam és benyitott Aro, nyomában Caius, Marcus, Demetri, Félix és Jane.
- Mi történt? – kérdezte aggodalmasan Aro.
- Sikerült előhoznom a fizikai pajzsom!- örvendeztem.
- Igen? Hogyan? – előzte meg Aro-t Caius.
- Hát szóval…. Alec-el az ágy felé haladtunk, le akart fektetni, mikor már az ágy közelében jártunk elrepült. Eltűnt mellőlem... Gondolom ez a fizikai pajzsom volt...

8 megjegyzés:

ѕzαη∂яα írta...

háháá :D királysááág ^^ kezdem megutálni Alec-et xD jólett :) abby

bari írta...

Isteni volt... nem tetszik nekem itt Alec, szóval szerintem nagyon jó ötlet volt a fizikai pajzs! Isteni vagy!
siess a kövivel!
pusz bari

Nicky Graceheart írta...

Sziaa!
Nagyon jó lett! :D A vége a legjobb. :D Pedig én alapból bírom Alecet. xD
Siess a következővel! :)
Puszi: Nickyy.

Hadada írta...

jóóó lett. ;)

Atta írta...

Szia!
Nekem nagyon tetszett. Csak így tovább.
Puszi: Atta

rita írta...

nagyon jó lett
és alig várom a
következő fejezetet

demon írta...

szia ez szupi végrekap alec
gratula

Nolya írta...

nagyon jó lett
szegény Alec bizti beverte a fejét de ez nagyon vicces
grat