Halihóó! Itt a feji! Remélem felvidultok tőle, mert holnap suli! :(( Remélem, hogy ide több kommentet írtok, mit az előző fejezethez.. :( :) Nem tudom, hogy mikor tudom hozni a kövi fejit, mivel elsős lettem és az első év mindig nehéz. ÍRJATOK KOMIT!
Jó olvasást!
Puszi.
Vattacukor♥
19. fejezet
Elindultunk az erdőben, ahol minden árkon bokron keresztül mentünk, de nem lett semmi baja a ruhánknak. szerencsénkre…Elég hülyének nézhettek volna minket az emberek, hogy szakadt rongyokba sétálgatunk. Lily és Lucy, már kezdett elfáradni, így felkaptam őket az ölembe, és így mentünk tovább. Miután kipihenték magukat az ölemben, jöttek mellettem, úgy ahogyan eddig. Aranyosak voltak, ahogy a kis lábukkal mellettem sétáltak. Lily majdnem felbukott egy kiálló gyökérben, de még szerencse, hogy időben észrevettem és elkaptam. Ezután Lily nem engedte el a kezem, a maradék utat egymás kezét fogva tettük meg. Egy óra alatt értünk ki az erdőből, Seattle városa mellett. Mivel már hallottam, hogy nagyon korog mind a kettejüknek a gyomra, így megkerestem a legközelebbi discontot.
Szerencsénkre a kutyákat is beengedték, így Lucy is jöhetett velünk. Lucy nem kóborolt el semerre a boltban, így mindig a szem előtt volt, és nem okozott gondot a vásárlóknak, akikből nem volt valami sok. Rögtön meg is kerestem a felvágottakat, hozzá vettem zsemléket, és vettem még egy kis kupa vajat. Árultak a diszkontban evőeszközöket, így vettem azt is egy csomaggal. Mivel nem mászkálhatunk úgy az utcán, hogy Lucy-n nincs póráz, azt is kerestem, ami volt is. Nyakörvet nem kellett venni, mivel az volt a kutyuson. Úgy gondoltam, hogy mindent megvettem, ami szükséges egy reggelihez, így a pénztárhoz mentünk. Kifizettem az összeget és mentünk is egy hotelt keresni, ahol megszállhatunk. De amikor indultunk volna megcsörrent a telefonom. A kijelzőre Aro neve volt írva, amit rögtön fel is vettem:
- Hello Aro! Valami gond van?
- Szervusz Bella! Nem, nincs semmi gond, azon kívül, hogy nem vagy közöttünk a kastélyban. Olyan csendes nélküled a kastély, hogy még a légy zümmögését is halljuk. De nem is szaporítom a szót, egy kérésem lenne hozzád. Meglátogatnád e a Cullen családot, ellenőrzés képpen, és átadnád-e Carlisle barátomnak az üdvözletem, ha már arra vagy?! – na erre az egy dologra egy kicsit sem számítottam, de mivel ő a vezetőnk, nem mondhatok nemet…
- Persze, elmegyek hozzájuk a mai nap folyamán! Még egyéb kérés?
- Nincs, és mikor jössz haza? – kérdezte Aro.
- Még nem tudom, vásárolni szeretnék és venni szeretnék egy kocsit.
- Értem.
- Jah, és nem egyedül fogok haza menni.
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte meg csodálkozva.
- Épp vadásztam az erdőben, amikor vá…vagyis magunkfajták megtámadtak az erdőben egy ember családot.. És én ezt nem néztem tétlenül, így megöltem őket…
- Értem, de akkor kivel jössz?
- Még nem fejeztem be! A család négy tagú volt, és három nomád támadott a családra. A negyedik tag egy kislány volt, nem tudtam otthagyni, és megölni sem volt szívem, olyan ártatlan egy teremtés – néztem le Lily-re. – Így hát magammal hoztam, mert nem tudhat egy ember a létezésünkről..-ezt már halkabban mondtam.
- Áhh…így már minden világos! És mit akarsz a kisemberrel? Mert ugyebár a törvény szerint nem változtathatsz át egy gyermeket.
- Igen, tudom, úgy gondoltam, hogy felnevelem, és majd ő eldönti, hogy mit szeretne az életével kezdeni felnőttként.
- Értem, ahogy látod leányom…Ez a te döntésed, nem avatkozhatok bele…
- Igen, tudom, de lenne egy kérésem nekem is! Ide tudnád adni Félixet és Demetrit?
- Persze, de ha szabad tudnom, miért is keresed őket?
- Mondtam, hogy kocsit akarok venni, és ők tudják milyen való nekem!
- Jól van! Hívom őket! – mondta. – Félix, Demetri! – kiáltotta Aro a vonal túlsó oldalán.
- Mester! Hívatott! – mondta a két mamlasz.
- Nem ő hívatott, hanem én! – szóltam a telefonba nekik.
- Ááá..a mi kis Bellánk! Mi a baj, talán bántanak a gonosz bácsik, és nem bírsz elbánni velük?
- Na, de fiúk! – Szidta le őket Aro.
- Hagyd csak Aro, majd kapni fognak, ha hazaérek… - fenyegetőztem, hangomban komolysággal.
- Jaj, Dem, meneküljünk. Még a végén Bellácska elkap! – nevetett Félix.
- Csak várjátok ki a végét! – mondta Aro. – Én nem védelek meg titeket!
- Bezzeg ilyenkor már fülüket-farkukat behúzzák! – nevetett Marcus.
- Szia Marcus! Hogy vagy?
- Szervusz! Köszönöm jól! És te?
- Engem már nem is üdvözölsz? – szólt Caius.
- De! Neked is, milyen arra az idő?
- Akkor jó, már azt hittem elfelejtettél! Meleg, mint mindig! Feléd? Gondolom esős.
- Igen, mint mindig…Már hiányzik a nap…De most nem is ezért vagyok itt. Félix, Demetri! Egy kérdésem lenne!
- Mond csak!
- Milyen autót vegyek magamnak?
- Tudunk pár jó autót, ami neked való. Mondunk párat és te majd választasz. Jó a Ferrari 458 italia.
- A BMW m6 StreetRace.
- Az Audi r8 tuning.
- Mondjuk ez az autó driftinges de jó egy kocsi. A Nissan 350z
- Jaa, ez jó kocsi, hasonló, igyanúgy driftinges a Mazda Rx7-es.
- Ezeket tudjuk neked ajánlani Belluska.
- Köszi srácok, de készüljetek fel a megleckéztetésre! Én megyek, most van egy kis dolgom.. Sziasztok!
- Várj még egy percet! Ugyebár, majd mész a Cullenékhez, tedd fel a három legerősebb, és képességgel bíró tubicáknak, hogy ha csatlakozni szeretnének, akkor szíves örömest várjuk őket!
- Rendben, meglesz! Sziasztok!
- Szia! –ezzel a lendülettel ki is nyomtam.
- Mami? Kivel beszéltél? – húzogatta a Dzsekim ujját Lily.
- A főnökömmel és a barátaimmal. – mondtam, közben előkerestem a táskából a pórázt és felraktam Lucy-re.
- Vihetem Lucy-t? – kérdezte Lily.
- Persze. Tessék. – és odaadtam a végét Lily-nek. – Csak el ne húzzon!
- Nemfog!
És elindultunk a város központja felé, hogy keressünk egy hotelt, ahol reggelizhetett Lily és Lucy.
2 megjegyzés:
Szia! ÉN még nem küldtem kommit, mert ma kezdtem el olvasni a töridet és nagyon tetszik kíváncsi vagyok, hogy fog Bella beszélni a Cullen-ekkel.Remélem hamarosan Edward-dal is találkozik.
Szija!
Bocsi, hogy eddig nem írtam, csak nem voltam gépközelben.
Sajnálom.
Kül a fejezet tök jó volt csak rövid :'(((
A Volturi tök jó fej.
Siess!
Puszi, Florence*
Megjegyzés küldése